Tévhitek a táplálékallergiáról

A táplálékkal összefüggő reakciók egyidősek az emberiséggel. Az ételek minden szervünkön okozhatnak tünetet. Kiütést, száraz foltokat vagy kipirulást a bőrön. Fájdalmat, puffadást, hasmenést, véres székletet a bélrendszerben. Nehézlégzést a tüdőben, fejfájást, nyugtalan alvást az idegrendszerben. Szapora pulzust, keringés-összeomlást a szív- és érrendszerben, gyerekeknél akár fejlődésben való lemaradást is. A legnagyobb tévhit az, hogy mindezt allergiának gondolják. Néhány jellemző példa a gyakori tévhitekre: „tejallergiás vagyok”; „lisztérzékeny vagyok”; „egészséges diétát tartok” – halljuk gyakran a rendelőkben minden alap nélkül.

Az ételekre adott testi válaszokat összefoglalóan adverz reakcióknak nevezzük, és ezeket a patomechanizmus alapján további alcsoportokra osztjuk (1. táblázat).

Klasszikus táplálékallergia, pszeudoallergia

Ennek csak egyik típusa a táplálékallergia (az immunmediált folyamatok összessége), amelyben azonnali vagy késői típusú immunológiai folyamatok játszanak szerepet. A klasszikus táplálékallergia nem csak IgE-mediált (az IgE, azaz immunglobulin-E egy az allergiás reakciókkal összefüggésbe hozható fehérje) kórképeket – csalánkiütést, ödémát, asztmás fulladást, hasmenést stb. – okozhat, hanem olyan immunológiai reakciókat is, amelyekben a sejtes immunválasz dominál, mint például eozinofil nyelőcső- és bélgyulladás esetén. Celluláris és humorális immunválaszok keverten is „karmesterei” lehetnek bizonyos kórképeknek.

A nem immunmediált folyamatokban a tünetek kialakulásáért felelős lehet maga az élelmiszer vagy a szervezet normálistól eltérő reakciója. Ezt táplálékintoleranciának, pszeudoallergiának is nevezik (1. táblázat).

Allergia és intolerancia

Az allergia és az intolerancia között az a fő különbség, hogy míg a táplálékallergiában az adott étel fehérjekomponensének, addig a táplálékintoleranciában a fehérjéken kívüli szénhidrátoknak és sok más vegyületnek van provokáló szerepe. Klasszikus példa: a tej okozta reakciók lehetnek valódi, tejfehérje okozta immunmediált allergiás reakciók, míg a tej szénhidrátja, a laktóz által okozott hasi panaszok hátterében egy enzim, a laktáz enzim elégtelen működése miatti felszívódási zavar áll. A két kórképnek teljesen más a diagnosztikája és a terápiája. Míg tehéntejfehérje-allergiában Prick-bőrteszt, szérumspecifikus IgE-szint-mérés, molekuláris allergiavizsgálat és ételprovokációs teszt segíti a diagnózis felállítását, addig a laktózintoleranciát laktózterheléssel és hidrogénkilégzési teszttel kórismézzük. Tehéntejfehérje-allergiában tejmentes, míg laktózintoleranciában csak laktózmentes diéta szükséges.

Hisztaminintolerancia

Tévhit az is, hogy táplálékallergiának vélik, amikor nem a táplálékra adott reakció, hanem az élelmiszerben levő fertőző vagy toxikus anyagok, máskor biogén aminok okoznak tüneteket. Bizonyos tenger gyümölcsei, ha nem frissek, és például scrombotoxin szaporodik fel bennük, ételallergiára hasonlító tüneteket okozhatnak.

Ismert az is, amikor az egyik hisztaminbontó enzim (deamino-oxidáz, DAO) elégtelen működése miatt a hisztaminban dús ételek, italok fogyasztása vált ki bőr-, bél-, légúti vagy idegrendszeri tüneteket. Ez a hisztaminintolerancia a DAO enzim szérumszintjének mérésével diagnosztizálható, és egy nem túl szigorú hisztaminszegény étrenddel, enzimpótló adagolásával tünetmentessé tehető a beteg.

Tények a gluténről és a gluténmentes diétáról

Nagy divat az egészségesnek vélt gluténmentes étrend tartása. A glutén a búza, árpa, rozs alkotórésze. A búzaliszt viszont háromféle betegség okozója is lehet.

Az egyik az azonnali típusú búzaliszt-allergia, hasonló tünetekkel, mint más ételallergiák. Ritkán a fizikai terhelés és a búzaliszt-allergia együtt anafilaxiát okoznak.

A másik kórkép a nem allergiás, nem cöliákiás gluténintolerancia, amelynek pontos patomechanizmusát még nem ismerik.

A harmadik, a bélboholy-atrófiával járó, gluténszenzitív enteropátia, azaz a cöliákia, amely egy autoimmun betegség. Cöliákiás betegnél valóban szükséges az életre szóló gluténmentes diéta. Mivel nemcsak béltünetei lehetnek, a betegek sokszor a bőrgyógyásznál, reumatológusnál vagy meddőségi centrumban keringenek. Gluténmentes diéta mellett ez a kórkép nem is diagnosztizálható, legfeljebb genetikai vizsgálattal lehet a valószínűségét megjósolni. Tehát a gluténmentes diéta csak akkor indokolt, ha a beteget gasztroenterológus kivizsgálta, és ezt a diétát javasolta. Mindhárom búza okozta kórképnél mások a tünetek, a diagnosztika, a gondozás és a diéta. Ezért a gasztroenterológiai kivizsgálás feltétlenül szükséges. Az indokolatlan divatdiéták pedig hiányállapotokhoz vezetnek.

Ételallergének és gyermekek

A várandósság és szoptatás alatti diéta felesleges, nem előzi meg a gyermek allergiáját. A csecsemőknél a fő ételallergének (tej, tojás, hal, olajos magvak) bevezetését korábban a csecsemőkor végére toltuk ki annak reményében, hogy így kisebb eséllyel lesznek allergiásak. Számos klinikai tanulmány azonban ennek az ellenkezőjét igazolta. Ha halasztjuk a táplálékallergének bevezetését, annak nincs allergiaprevenciós hatása, ellenkezőleg, a korai allergénbevezetés toleranciaépítő hatású az adott allergénre.

A tehéntejfehérjére allergiások gyakran fogyasztják a rizs-, kókusz- vagy mandulaalapú tejkészítményeket, azonban érdemes tudni, hogy a növényi tejkészítmények önmagukban nem képesek a csecsemők és kisgyermekek fehérje- és energiaigényét kielégíteni.

A táplálékokra adott adverz reakciók differenciáldiagnosztikája nagy kihívás a tünetegyüttesek nagyfokú hasonlósága miatt. A gondos anamnézisfelvétel, az étrendi-tüneti napló vezetése, az in vivo és in vitro tesztek, az elimináció és provokáció, a kettős vak placebokontrollált ételterhelés mint a táplálékallergia diagnosztikájának aranystandardja alapvető vizsgálatok. Az orvos, a nővér, a dietetikus, a védőnő, a beteg és családjának összehangolt együttműködése lehet a pontos diagnózis felállításának záloga. Az élelmiszerek tisztaságáért, az összetevők pontos feltüntetéséért vállalt felelősség társadalmi feladat és mindannyiunk érdeke.

Dr. Nagy Adrienne
Heim Pál Országos Gyermekgyógyászati Intézet