Tévhitek a darázs- és méhcsípés kapcsán

Sokan tartanak attól, hogy minden, rovarcsípést követően kialakuló bőrtünet egyúttal allergiát jelent a csípésre. Mivel a méh- és darázscsípéskor, sőt a szúnyogcsípéskor is számos méreganyag jut a szervezetbe, legtöbbször nem allergiás, hanem inkább méreg okozta, veszélytelen, helyi bőrreakcióról van szó.

Ez a reakció mindig a csípés helyén alakul ki, átmeneti fájdalmat, erős viszketést, duzzanatot okoz. Elegendő néhány napos tüneti kezelés: hideg borogatás, viszketéscsillapító adása. A tünetek elmúltával csak annyi a teendő, hogy amennyire lehet, kerüljük a további csípések lehetőségét.

Nagy helyi reakciók

Fölösleges ijedelmet szoktak okozni a csípés helyéről kiinduló, féloldali nagy helyi reakciók, amelyekből fokozatosan, órák – olykor 1-2 nap – alatt alakul ki jelentős végtagi duzzanat vagy a fejen történt csípés után torzító arcduzzanat. A duzzanatok lassabban fejlődnek ki, és lassan oldódnak. A nagy helyi reakció zavaró ugyan, de újabb csípéskor az általános, súlyos tünet jelentkezésének esélye nem nő, és nem is nagyobb, mint a többi egészséges ember súlyos reakciójának esélye. Ezeknél a betegeknél általában nem végzünk teszteket, de tüneti szerekkel ellátjuk őket. A megelőző immunterápiás kezelés általában nem indokolt, kivéve, ha foglalkozásuk miatt (pl. méhész) a csípések esélye nagyobb az átlagnál.

Csapdák

A beteg és orvos számára egyaránt csapdát jelenthet, ha a csípési reakció nagyságát túl- vagy alulbecsülik. Ez utóbbit főleg kamaszoknál tapasztaljuk. A tüneteket gyakran felerősíti a félelem, a pánik, a fizikai terhelés, a meleg, az alkohol vagy a szív- és érrendszeri megbetegedés. Ezért nagyon fontos a tünetek objektív regisztrálása: az első látható jelek képi dokumentálása (pl. a mentő kihívása után telefonunkkal azonnal fényképet készíthetünk a telefonunkkal a bőrtünetekről), vérnyomásmérés, és a látható kiütések pontos leírását az elsősegélyt nyújtó papíralapon is végezze el a további ellátók tájékoztatására. A torok- vagy mellkastájon tapasztalt rossz érzés, nehézlégzés, hányinger oka lehet egyszerűen a félelem is. Az objektív reakciókat keresni kell, ezek nélkül fölösleges tesztet végezni.

Csalánkiütés

A tünetek közül a kisgyermekek egész testét érintő csalánkiütés is sok riadalmat kelt. Érthető a szülők aggodalma a furcsa, állandóan változó nagyságú és helyű kiütések miatt. Ha más tünetük nem volt, nem indokolt az évekig tartó immunterápia, mivel a következő csípésnél az anafilaxia (a legsúlyosabb allergiás, több szervet érintő, hirtelen jelentkező, általános tünetcsoport) kialakulásának esélye nem nagyobb, mint a csípést még át nem élt egészségeseknél.

Rovarcsípés

Bár a média rovarméreg-allergiáról beszámoló fatális esetei után meg szoktak szaporodni a félelmek, ezek sem indokolják a vizsgálatokat. A rovarcsípés-allergiától való félelem nem indoka a tesztelésnek. A rovarok mérge elleni IgE (az IgE, azaz immunglobulin-E egy az allergiás reakciókkal összefüggésbe hozható fehérje) pozitivitása önmagában nem szokatlan, a lakosság egynegyedét érintheti. A tünetmentes egyénben véletlenül talált rovarméreg-pozitivitás gyakran átmeneti, elég gyakran el is tűnik. A pozitivitás több mint fele 3–6 év múlva negatívvá válhat.

A fentiekre tekintettel a populáció szűrésére sem végzünk tesztet, mert a teszt legfeljebb szenzitizációt igazol, és nem mondja meg, lesz-e tünet csípés után, és ha lesz, milyen jellegű lesz, csak a bőrt érintő vagy nagy helyi duzzanat, esetleg általános tünetek is fellépnek a legközelebbi csípés alkalmával. A szülő vagy testvér rovarméreg-allergiája esetén gyakran kérik, hogy vérteszttel nézzük meg, rovarméreg-allergiás-e a még soha meg sem csípett egyén. Nehéz elfogadni, hogy sajnos nincsen olyan teszt, amely megmondaná a következő csípés kimenetelét. Pozitív teszteredmény esetén is előfordul, hogy semmilyen tünetet nem okoz a csípés, de negatív teszt után a hamis biztonságérzet ellenére is kialakulhat súlyosabb tünet.

Tévhit azonban az is, hogy az első méh- vagy darázscsípés nem lehet súlyos. A csípést követő, anafilaxiás eredetű halálesetek felében nem volt ismert előző csípési reakció. Nem bizonyított az a hiedelem sem, hogy a szisztémás, azaz az egész szervezetet vagy több szervet, szervrendszert érintő reakciók progresszívan súlyosabbá válnak a következő csípésekkel. Kórházi felvételben, biztonsági elővigyázatosság mellett sorozatban ismételt rovarcsípés-provokációk történtek: a betegek kevesebb mint 1%-a mutatott csak súlyosabb reakciót, mint a múltban.

Tévhitek az anafilaxia kezeléséről

Magyarországon elterjedt hiedelem, hogy minden allergiás betegnek kalciumot kell adni. Sokszor látjuk, hogy az úti egészségügyi csomagba is bekerül a kalcium. Pedig nem várható tőle javulás. A kalcium hatásosságát allergiás reakció esetén semmilyen vizsgálat, tanulmány vagy nemzetközi ajánlás nem támasztja alá.

Szintén régi hiedelem, hogy anafilaxia esetén először antihisztamint kell adni. Mára teljesen egyértelművé vált, hogy az anafilaxia legkisebb gyanúja esetén is, függetlenül a kiváltó tényezőtől, az egész testre kiterjedő csalánkiütéshez társuló, légúti vagy keringési zavarral járó, gyorsan romló állapotban késlekedés nélkül be kell adni az adrenalintartalmú injekciót, amelyet korábban anafilaxiát átélt betegeknek mindig magukkal kell hordaniuk. Ha viszont először van ilyen tünetcsoportjuk, sürgősséggel mentőben vagy kórházban kell adrenalint kapniuk.

Tévhit az is, hogy az adrenalin csak az extrém súlyos helyzetekben adandó be. Anafilaxiában vagy ismert allergénnel való kontaktust követően, a hirtelen alacsonnyá váló vérnyomás felismerésekor minél előbb adrenalint kell kapnia a betegnek a lehetséges életveszélyes reakció kivédésére. Az anafilaxiás rizikójú gyermekek szüleinek azzal a tanáccsal írjuk fel az önbelövős adrenalininjekciót, hogy a fent említett tüneteknél kétely esetén is inkább adják be az adrenalininjekciót várakozás nélkül.

Dr. Mezei Györgyi
Semmelweis Egyetem
1. Sz. Gyermekgyógyászati Klinika