Egyelőre nem találják a reiki titokzatos életerejét

Egyelőre nem találják a reiki titokzatos életerejét

A reiki japán eredetű, beavatáson és energiaátadáson alapuló alternatív gyógymód és spirituális gyakorlat. A szó által jelölt energia spirituális, transzcendens, isteni eredetű életerőt jelöl, a módszer lényege, hogy egy beavatott személy képessé válik ennek az energiának a felvételére és tetszőleges átadására másoknak, illetve mesteri szinten másokat is képessé tud erre tenni. Összeállításunkból kiderül, hogy a reiki esetében nem beszélhetünk megalapozott elméleti háttérről, és gyakorlati hatásossága sem bizonyított.

Története

A reiki története a tanult, széles érdeklődésű Mikao Usui (1865–1926) személyével kezdődik, aki főként a buddhista tanokat tanulmányozta, de nyitott volt a Japánba érkező nyugati tudásra is. Egy csaknem halálos kimenetelű megbetegedés után ezoterikus gyógyító módszerek után kutatott. 1921-ben egy zen kolostorba elvonulva próbálta elérni a megvilágosodást. Visszavonult böjtölni a Kurama-hegyre, ahol a hagyományok szerint 21 napos böjt és meditáció után képessé vált az univerzális energiával való gyógyításra. Megjegyzendő, hogy egyes tanítványok számos elemében eltérő eredettörténetet adnak tovább.

A reiki kezdetben a tradicionális japán kultúra hagyományai szerint működött: Usui szigorú mester-tanítvány viszonyban, szűk körnek adta át a tudását, s a tanításban kizárólag japánok részesülhettek. Usui 1922-től a gyakorlatban is alkalmazta kézrátételes technikáját, anekdotikusan számos csodás gyógyulás története maradt fenn. Annak ellenére, hogy birtokában volt az univerzális gyógyító erőnek, viszonylag fiatalon, 60 évesen szívrohamban halt meg, alig 5 évvel a reiki rendszerének létrehozása után.

Halála után a tanítványai közül többen kiváltak az eredeti közösségből, és megalkották saját gyógyító rendszerüket. A reiki ma széles körben ismert formáját Chujiro Hayashi (1880–1940) hozta létre, aki rendszerezte, kiegészítette a gyógyító technikákat. Nem sokkal halála előtt lett beavatott Hawayo Hiromi Takata (1900–1980), aki a második világháború után Hawaii szigetén először nem japán személyeket is beavatott.

Takata volt a reiki utolsó tradicionális képviselője, bár sokan még idesorolják tanítványát, Phylis Furuomotót (1948–) is. A nyugati kultúrával érintkezve a módszer fokozatosan elveszítette tradicionális japán elemeit. A beavatás folyamata tanfolyami rendszerré alakult: jellemzően két tanítványi és egy vagy két mesterszintű beavatás érhető el, a kezdeti időszakban egy beavatás több ezer dollárért volt elérhető, de a módszer terjedésével az árak csökkentek, a tanfolyam és a reiki alkalmazása sok helyen nem több jól értékesíthető terméknél. Az újabb tanítványok gyakran léptek saját útjukra, a reiki módszeréhez különböző létező vagy akár fiktív ezoterikus, vallási tanításokat és technikákat vegyítve alkották meg saját módszerüket. A saját útra lépés sokszor szervezeti szintű különválással is együtt járt, az egyes csoportok között jelentős feszültség jelei mutatkoznak. Az induláskor domináns buddhista tanítások szinte teljesen eltűntek, helyükre a reiki terjedésének és a rendszer átalakulásának katalizátoraként működő new age spirituális tanai léptek.

Magyarországra már az „elnyugatiasodott” reiki érkezett meg az 1990-es évek elején. A módszer fokozatosan terjedt, a magukat Usui követőinek valló mesterek mellett a RAI (Reiki Association International) szervezet játszott meghatározó szerepet, de jelen volt a reikihez sok tekintetben hasonló prána nadi módszer is. A nemzetközi trendekhez hasonlóan hazánkban is jellemző volt a különböző ezoterikus módszerekkel, irányzatokkal való vegyülés.

A reiki elmélete és gyakorlata

A reiki az ún. energiagyógyászat körébe tartozik. Az idetartozó módszerek közös jellemzője, hogy a megbetegedéseket a szervezet energiahálózatának hibájaként (elégtelenségeként) határozzák meg, a gyógyítás pedig két személy között a feltételezett univerzális életenergia átadásával történik. A reikiben a kezelő személy a beavatás révén válik arra alkalmassá, hogy befogadja ezt az energiát, és továbbadja másoknak. A továbbadás történhet közvetlenül, ilyen esetben a kezelendő testrészre (hands on) vagy fölé (érintés nélkül, hands off) helyezett kézzel, de a reiki haladó szintjén akár távhatásként, fizikailag nem jelen lévő személynek is történhet. Egyes irányzatokban az időbeliség korlátját is áthághatónak vélik, időben előre és hátra haladva is küldenek energiát.

A reiki gyakorlatában nagy szerepet játszanak a szimbólumok, mind a kezelések, mind a beavatások ezek elképzelésével és nevük kimondásával történik meg. A szimbólumok (elvileg) titkosak, gyakorlatilag japán írásjelek (kandzsik). A tradicionális szimbólumokban a reiki irányzatok többé-kevésbé egységesek, de új szimbólumok is születtek, melyeknek speciális hatásokat tulajdonítanak.

Életerő, egészség

A reiki (és más energiagyógyászati módszerek) alkalmazásának legfőbb kritikája az univerzális életerő bizonyításának hiánya. Számos kísérlet történt arra, hogy ezt az életerőt (qi, ki, chi, khi, prána néven ismert különböző keleti kultúrákban) egyértelműen meghatározzák és kimutassák, de ezeket eddig nem koronázta siker. Az elméleti háttér vitathatóságán túl azonban érdemes megnézni, a gyakorlatban kimutatható-e bármilyen gyakorlati eredményesség.

A gyakorlati vizsgálatok köre rendkívül szűk, a hatásosságot döntően anekdotikus jellegű érvek támasztják alá, melyek tudományos szempontból nem értékelhetők. Az elérhető kisszámú kutatásban a reiki esetében több alkalommal mutattak valamilyen pozitív egészségügyi hatást, ugyanakkor a zavaró hatások vagy egyéb limitáló tényezők (kontrollcsoport hiánya, nem megfelelő minta stb.) miatt ezek igazoló ereje erősen kétséges. A tanulmányok áttekintése során szinte azonnal feltűnik, hogy a vizsgálatokban alapvetően nem is a betegséget jelző paraméterekben volt változás, hanem a betegségekhez társuló másodlagos jelenségekben (szorongás, félelemérzet, nyugtalanság, fájdalomérzet, fáradtság). Ez a megközelítés általában véve jellemző az alternatív terápiás módszerek gyakorlati vizsgálatánál: a hatást igen ritkán vizsgálják a betegségre jellemző objektív indikátorokra (pl. cukorbetegségnél a HgbA1c), hanem döntően szubjektív tényezőkre fókuszálva mutatnak ki valamilyen szintű eredményességet. Összességében egyetlen olyan kutatást sem találtam, ahol csak objektív tényezőket mértek volna a kezelések során, vagy a szubjektív oldalt bármilyen módon összevetették volna jól mérhető, betegségre jellemző paraméterekkel.

Összességében a kezelések által kiváltott közérzetjavulás jelentős részben magyarázható a placebohatással, amit a nyugalmi helyzet, a kezelés relaxált körülményei, a fizikai érintkezés okozta szomatikus érzetek (tapintás és hőérzet) idegrendszerre gyakorolt hatásai, illetve a kezelő és kezelt személy közötti emocionális viszony erősítenek meg.

A reiki vagy bármely más, hasonló technikával végzett módszerrel végzett kezelések esetében közvetve a pszichoszomatikus tünetekre, panaszokra létezhet hatás, de ennek magyarázata nem igényli egy természetfeletti, univerzális energia létezését.

A kezelt személy, illetve az alapbetegség szubjektív tényezőire fókuszálás egyben azt is eredményezi, hogy az alanyok a fellépő pozitív közérzeti változások alapján pozitívan fogják értékelni a módszert, hatásosnak, eredményesnek fogják tartani még akkor is, ha ez a hatás csak rövid ideig áll fenn, és az alapbetegséget nem érinti érdemben.

Összegzés

A reiki a 20. század elején született spirituális gyógyító gyakorlat, a második világháború után észak-amerikai közvetítéssel terjedt el, Magyarországra az 1990-es évek elején jutott el. A reiki időközben magába olvasztott számos ezoterikus és vallási elemet, a létező tradíciók mellett jelentős részben fiktív spirituális tartalmat is. A reiki működésének kritikus pontja az univerzális, átadható életerő működése, melynek létezése nem igazolt. A gyakorlati alkalmazás területén kevés érdemi kutatás zajlott, vizsgálatok során a betegségekre gyakorolt objektív hatás nem mutatható ki, jellemzően a placebohatásra érzékeny tényezők területén mutattak ki eredményeket, amelyek a kezelés körülményeivel magyarázhatók. Összefoglalva, a reiki esetében nem beszélhetünk megalapozott elméleti háttérről, gyakorlati hatásossága tudományosan megalapozatlan.

Meleg Sándor – dietetikus, az Alimento blog szerzője, amely az alternatív táplálkozási irányzatok mellett a természetgyógyászat különböző módszereit ismerteti.


Felhasznált és ajánlott irodalom

Assefi, N. B. (2008): Reiki for the treatment of fibromyalgia: a randomized controlled trial. Journal of alternative and complementary medicine (New York, NY), 14(9), 1115–1122. https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC3116531/

Bowden, D. G. – Lorna Goddard, L. – Gruzelier, J. (2011): A randomised controlled single-blind trial of the efficacy of reiki at benefitting mood and well-being. Evidence-based complementary and alternative medicine, 381862. https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC3092553/

Finnegan-John, J. – Molassiotis, A. – Richardson, A. – Ream, E. (2013): A Systematic Review of Complementary and Alternative Medicine Interventions for the Management of Cancer-Related Fatigue. Integrative Cancer Therapies, 12(4), 276–290. https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/23632236

Fleisher, K. A. – Mackenzie, E. R. – Frankel, E. S. – Seluzicki, C. – Casarett, D. – Mao, J. J. (2014): Integrative Reiki for Cancer Patients: A Program Evaluation. Integrative Cancer Therapies, 13(1), 62–67. https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/24105356

Kun I. (1992): Reiki. Az ismeretlen őserő. Eger: szerzői kiadás.

Miles P. – True, G. (2003): Reiki – Rewiew of a biofield therapy history, theory, practice and research. Alternative therapies, Vol. 9, No. 2, 62–72. https://www.vivernaluz.org/index_htm_files/Reiki%20review%20of%20a%20biofield%20therapy.pdf

Tsang, K. L., Carlson, L. E., Olson, K. (2007): Pilot Crossover Trial of Reiki Versus Rest for Treating Cancer-Related Fatigue. Integrative Cancer Therapies, 6(1), 25–35. https://journals.sagepub.com/doi/10.1177/1534735406298986